A pénz, az anyagi javak megszerzése, birtoklása, hiánya határozza meg életünket. Bevallom őszintén az enyémet is. Gyermekkorunk óta azt látjuk mindenhol, csak az boldogulhat, akinek elég vagyona van. Törekszünk is rá, hogy minél többet birtokoljunk. Van aki felhalmozza, van aki rögtön elveri. A lényeg: égető szükség van rá. Volt időszak amikor nekem is volt, volt amikor elszórtam, volt, hogy gyűjtögettem. Boldoggá csak a legritkább esetben tett. Maga a pénz igazából sohasem, amit belőle megvalósítottam talán.
Jártatok már úgy, hogy nagyon meg akartatok valamit venni, amikor végül sikerült mégsem volt jó? Elgondolkodtatok rajta, mi a fenének kellett is ez nekem? Van néhány dolog amit mindig használtok, igazán a szívetekhez nőtt, akkor sem dobnátok ki ha már használhatatlan lett. Ezek vannak kisebbségben.
"A pénz nem boldogít." - tartja az ősi mondás. "A nagy lósz..rt, persze, hogy nem mikor nincs" - tartja egy újabb. Igazából minden attól függ milyen a viszonyunk hozzá. Természetesen, kell egy minimum. Mikor a családunkat sem tudjuk eltartani az nem viszony kérdése. De nem hiszem hogy bárki boldog lett volna pusztán attól munkahelyén, hogy jól megfizették. Én, ha belegondolok sokszor azokon a munkahelyeken voltam boldogabb ahol kevesebbet kerestem.
Utamat így elsősorban a következőképp kezdem. Amennyire lehet függetlenítem magam a pénztől. Teljesen mindegy ki miben hisz, egy biztos: a túlvilágra semmit nem viszünk magunkkal, csak az emlékeinket, élményeinket.
Egy példa: Eddig 24 karácsonyon vagyok túl, voltak szebbek, voltak kevésbé szépek. Tavaly karácsonykor annyi pénzem se volt, hogy bármilyen ajándékot vegyek, saját fánk sem volt. Az ünnepet párom nagyszüleimnél tartottuk, egy vacsora volt minden. Nem volt különösen családias sem az ünnep. Mégis, mélyen él bennem mert igazán jól éreztem magam.
Volt olyan év, amikor kétszázezerforintos számítógépet kaptam. nem voltam ennyire boldog. A gép már sehol sincs, évekkel ezelőtt tönkrement.
Sőt, már az emléke sincs sehol...